„Az igazi kiábrándulásokat az utóbbi évtizedek hozták el a nyugatiak számára. A hetvenes években Párizsban megjelent Szolzsenyicin Gulag-szigetcsoport című műve, ami után nehéz volt tovább hinni a szovjet modellben. (A tömeges és folyamatos népirtás kegyetlen tényeivel kénytelenek voltak szembenézni.) Maradt viszont egyvalami: a liberális alapjogokban, az emberi szabadságjogokban való hit, s ennek ideális „hordozója”, az Egyesült Államok mint a földi paradicsom fennmaradásának utolsó mentsvára.
Vagyis ha már a piacgazdaság nem igazságos, sőt, ha már a kollektív boldogságot hirdető kommunizmus-szocializmus erőszakba torkollt és 1989–1990-re végül össze is omlott, akkor még mindig megmaradt a remény az egyéni szabadságban, s a szabadság őshazájában, Amerikában.
Mi, kommunizmusból szabadult közép- és kelet-európaiak néhány évig még hittünk a piacgazdaságban, ami elhozza a földi jólétet számunkra, de 25 év elég volt ahhoz, hogy lássuk, az egyenlőtlenségeket és centrum–periféria viszonyokat fenntartó láthatatlan kéz nagyon is működik. Mégis, nyugat-európaiak és közép-, illetve kelet-európaiak még együttesen hittük, hogy a szabadságjogok és Amerika az, aminek gondoljuk.
Ám 2014. december elején az USA szenátusának hírszerzési bizottsága nyilvánosságra hozta a CIA által alkalmazott kihallgatási módszereket, amelyek napnál világosabbá tették: a szabadság őshazájában porig alázzák-alázták az emberi jogokat.
A kiábrándulás évszázada a 21. század.”